Vannak akik szeretik a forgatókönyvírást. A minap engem is megkértek, gondolkozzam el azon milyen lehetséges változatai léteznek az Unió jövőjének. Íme mik jutottak eszembe:

1. de facto kettészakadt Európa
Ebben a változatban két csoportra bomlana az Unió, bár nem esne szét. Érvek emelett:
• létező, jelentős, gazdasági fejlettségbeli különbségek, amelyek a gazdasági válság nyomán felerősödnek
• az EU még nem egy integrált egész, az esetek többségében a gazdasági erő határozza meg a politikai érdekérvényesítő lobby erőt
• az EU a mindennapokban még nem integrálta a nemrégiben csatlakozott államokat.

2. elvegetáló EU
Ebben a változatban semmi jelentős előrelépés nem, bár hátralépés sem történik, minden nagyrészt marad a régiben, a lisszaboni szerződés szabályozásaiból sem következik semmi érdemi változás a mindennapi életben.

3. leszakadó, széteső EU
Jellemzői:
• a világ gazdasági hatalmai jelentős mértékben elhagyják az EU szintjét (gondolok világkereskedelemre, gazdasági fejlettségre, stb.)
• a termelő iparágak elhagyják az EU-t
• az innováció visszaszorul az Unióban
• a gazdasági fejlettségbeli különbségek nőnek a tagállamok között.

4. az első ötben
Jellemzői:
• az Unió gazdasági szempontból, világ szinten, az első öt között marad
• a vállalkozások nem helyezik ki teljesen termelésüket más térségekbe
• a lisszaboni szerződés életbelépésének kézzelfogható eredményei vannak.

Azért nyolcvan vulkán, még ha kialudt is, egy helyen, nem semmi. Mivel csak vagy három szabad órám volt, kiválasztottam azt, amelyik a legmagasabb, oda visz egy elérhető közelségben és árban lévő busz. Ezer négyszáz méter felett vagyunk, a vulkán láncból, a dimbes dombos részből kiemelkedik egy, a Puy de Dome. A tetőn van a gall templom, amelyet azért helyeztek ide, hogy messziről látszódjon. Jó nyugati szokás szerint, mondanám, körbe lehet járni a tetejét, három fajta ösvény is van, mindenki ízlésének és felkészültségének megfelelően. A környék varázslatosan szép. A virágok védettek. Az emberek csendesek, nyugodtak és sok nyelven beszélnek. Nem régiben eszembe jutatták, nálunk is vannak hasonló helyek, vulkáni hegységek, majdnem ugyanezek a virágok is. Hogy mi is hiányzik? Hát a megközelíthetőség, a tisztaság, a minimális szolgáltatások, a térségi reklám. Kinek is a feladata ezek előteremtése?

Érdekes volt a konferencia, mert még a legkeményebb módszertani blokkban is előadók, a nagy nevek mindegyike, vagy dolgozott, vagy dolgozik, a területfejlesztés, regionális fejlesztés, területrendezés (nevezzük ahogy akarjuk) valamelyik részterületén, kormánynál vagy civil szervezetben, önkormányzatban vagy alkalmazott kutatásban….Nem szégyen, sőt pozitívum, ha az embernek gyakorlati tapasztalata is van. Volt olyan is, aki tíz év után hagyta ott az egyébként jól fizetett területrendezési céget, hogy végre az évek során felmerült módszertani kérdések rendszerezéséhez fogjon. Azt mondta, a modellezésnek, a rengeteg matematikai formulának akkor van értelme, ha valamit meg akarunk oldani, ha tudjuk mi a célunk vele, ha elfogadjuk ez csak egy eszköz nem egy önmagába vett cél. A modellek csak a valósággal való szembesülésben nyerik el értelmüket. Szóval többek között a területfejlesztéssel, rendezéssel, civil szervezeteskedéssel foglalkozóknak is feladata, hogy otthon is láthassuk, azokat amiket annak idején többek között földrajz órán, megtanítottak nekünk…..

Ha volna némi befolyásom, akkor felpakolnám a volt, mostani és leendő kormánytagokat, meg a Bechtel illetékeseit, és elvinném tanulmányútra. Úgyis divatos volt, van és lesz ez a fogalom, de hátha még haszna is lenne. Buszon ültem és éppen mentünk fel a vulkán tetejére (van vagy nyolcvan darab belőle ebben a régióban), amikor a hegyek kellős közepén azt írta, autópálya balra…. Tudom én persze, hogy a hidak, utak, alagutak, meg ehhez hasonlók építésében a franciák messze földön hiresek. Tudom persze azt is, hogy a miénk építése inkább szervezés, meg akarat kérdése. De nagyon szeretném, ha nem úgy kellene ám néznünk az autópályáink helyét, mint itt a második században épült gall templom maradványait.

Ha most találós kérdést tehetnék fel, akkor azt kérdezném: mi a közös Vercingetorixban, egy az ezerkétszázas években épült katedrálisban, az első keresztes háborút kimondó zsinatban, a regionális tudományokban és a wifi-ben. Hát kedves hallgatók, mondanám teátrálisan, a város, Clermont-Ferrand. Éppen a katedrális előtti téren üldögélek és szurkolok el ne eredjen az eső, amíg fel nem töltöm a bejegyzést. A százötvenezres kis város Franciaország belsejében van, TGV sem jár ide, ahogy az egyik helybéli mondta, annál több repülőgép teszem én hozzá. Egyszerre van jelen a gall múlt, a Cézárt verő Vercingetorix, valamint a keresztény örökség (az első keresztes háborút kimondó zsinat, valamint számos templom). A „placcon” éppen befejezte a zenekar a zenéjét, most mimesek szórakoztatják a közönséget. Az üzletek, a nagy márka üzletek is, bezártak már, hiszen elmúlt este hét. Ilyenkor fektesse ki-ki a hangsúlyt az emberi kapcsolatokra, üzenik a zárt üzlet ajtók, a nyitott terek, kávézók, vendéglők, beszélgető emberek.

És a regionális tudományok? Holnap lesz harmadik napja, amióta tart, a frankofón regionális tudományok társaságának konferenciája, több mint tíz párhuzamos szekcióval, plenáris és fél plenáris előadásokkal. Ja, igen, egyik francia sem lepődött meg, mikor etnikai összetételt, valamint térségek identitátását emlegették többen is….

Váradon ebédeltem a minap egy régi ismerőssel, s meglepve állapítottam meg, hogy olyan nevek és emberek pottyanttak ki emlékezetemből, akik annak idején sokat foglalkoztattak. Hasonlóképen vagyok a filozófusok egy részével is. Annak idején a suliban, majd a közgázon kifejezetten élveztem a filozófia órákat. Voltak kedvenc szerzőim, kedvenc témáim. Sosem volt a filozófia tanulmányaim főcsapása, de jók voltak a tárgyak. Emlékeszem órákon keresztül vitatkoztunk a tanárral a boldogság jelentéséről vagy a szabadság határairól. Néha az az érzésem a különböző szerzők bementek egy mixergépbe, a fejembe, s ami kijött belőle, az már a saját, szabadságfelfogásom. Addig vagyok szabad, azaz a szabadságom határa ott van, ahol a másik ember szabadságával találkozik? Szabad vagyok abban, hogy dönthetek, vagy dönthetek úgy, hogy szabad vagyok? Megélhetem szabadságom úgy, hogy annak nincs határa? Érezhetem úgy, hogy szabadságom kiterjedése folyamatosan változik?

A szabadság, ugyanúgy mint a kereszténység, vagy a nemzet, főleg európai érték. A kérdés az, hogy mennyire vagyunk képesek mi, Európa különböző országaiban élő állampolgárok, értékeket, fogózkodókat átadni az utánunk következő nemzedékeknek? Vagy az történik majd, ami Váradon elhangzott, az európai társadalmak összeomlanak 15 éven belül, mert már több generáción keresztül csődöt mondtunk az értékek és fogózodók átadásában?

Az előbbi mondat mellett még az is eszembe jutott, ez is megvolt. Ennyi nap után már az örömünnepnek vége. Lássuk mi is történt:
- a magyarságnak van három képviselője
- az RMDSZ-nek van két képviselője
- van egy három emberből álló RMDSZ frakció
- a szélsőjobboldali pártok teret nyertek
- a Néppárt elvárhatja a tagállamok kormányaitól, hogy néppárti legyen a Bizottsági elnök, sőt talán arra is hatással lehet, hogy a biztosok is a „családba” tartozók legyenek
- mind az EPP, mind a szocialisták veszítettek mandátumokat az előző időszakhoz képest
- a gazdasági válság halad tovább
- európai szinten tovább csökkent a részvétel
- keveset beszéltünk Európáról
- nem látszik, hogy akár az EU intézményei, akár az Unió politikusai vonzóvá, érdekessé, fontossá tudnák vagy akarnák az Uniót tenni választópolgáraik számára.
Kérdések, amelyekre válaszolnunk kellene:
- a szélsőjobb előretörése mit mutat? Milyen kérdéseket nem tudtak az adott országok megoldani, amelyek ezt lehetővé tették?
- hogyan lehet maximálni a három magyar (romániai) képviselő jelenlétének hasznát?
- milyen Európát akarunk és hogyan jutunk el oda?

A minap EP kampány honlapokat nézegettem és arra figyeltem fel, hogy ismerős az UMP (Sarkozy pártja, ha egyszerűen fogalmazunk) szlogenje: Amikor Európa akar (valamit), Európa képes rá – Quand l’Europe veut, l’Europe peut!

Arra a középiskolából megmaradt mondatra rímel miszerint Si tu veut, tu peut!. Régen még azt hittem a Kis Hercegből maradt meg a mondat. Most rákerestem, kisült nem a Kis Herceg, hanem vallásos szövegek mondatja.

No de vajon miért is kellene az UMP jelöltjeire szavazni? A honlapjukon tíz mondatba foglalták össze a válaszokat (mindegyiket megindokolták persze, csak azt most nem fordítom le):
1. Azért, hogy Franciaország befolyással rendelkezzen az EP-ben.
2. Azért, hogy Európa világszinten megvédje érdekeit.
3. Azért, hogy mert nem ért egyet Törökország EU tagságával.
4. Azért, hogy a globalizáció gazdasági kockázatai ellen védve legyen az állampolgár.
5. Azért, hogy Európa megvédje iparát és munkahelyeit.
6. Azért, hogy egy magabiztos, tisztelt, jobban informált és jobban védett fogyasztó lehessen (az állampolgár).
7. Azért mert fontos a (francia) mezőgazdaság hagyománya és minősége.
8. Azért mert fontos a biztonság.
9. Azért mert érdekli a Föld jövője, és részt akar venni a globális felmelegedés elleni küzdelemben.
10. Azért mert egy tevékeny résztvevője/alakítója és nem egy nézője akar lenni a holnap világának.

Megkezdődött az EP kampány, de ha nem lennék rajta mindenféle listákon, és nem olvasnék napi sajtót nem igazán tűnne fel. Ma reggel amikor az egyetem felé tartottam egy árva plakát szomorkodott a városban. A sövénnyel meg a fallal egyetemben ő képezte a kampány látható felét. Értem én persze, hogy még túl korán van, hogy a pártok csak a bázis mozgósítására készülnek, azt pedig elég az utolsó két hétben megtenni, de azért felelőtlenség egy Kolozsvár méretű városban ennyire nem megjeleníteni az Uniót. Azért máshol legalább próbálkoznak…. lásd Sarkozyt és Merkelt Berlinben….

Nem tudom kinek mi jut eszébe a szóról, nekem leginkább egy régi tévésorozat. De ez a profiler, http://euprofiler.eu, ez minket, EU állampolgárokat, helyez el, egy képzeletbeli táblázatban (társadalmi gazdasági baloldal, társadalmi gazdasági jobboldal, EU integráció ellenes, EU integráció párti). Eközben, ugyanebben a táblázatban, elhelyezi azokat a pártokat is, amelyek abban az országban vannak amelynek a nyelvén kitöltöttük a kérdéseket. A kérdéseket tíz csoportba sorolták: jólét, család, egészségügy; migráció és bevándorlás; társadalom, vallás, kultúra; pénzügyek és adó; gazdaság és munka; környezet, szállítás és energia; törvény és rend; külpolitika; európai integráció; országspecifikus. Miután elhelyeztük magunkat a nyelv által kiválasztott ország politikai mezőjében, megnézhetjük azt is, hogy attitüdünkhöz más országban milyen pártok állnak közel. A projektet a European University Institute koordinálja és sokkal érdekesebb és komplexebb az eddig látottaknál. Érdemes kipróbálni…

tíz perc

Úgy három héttel ezelőtt, egy szombat délután, a főtéren sétáltunk. S megláttam… hogy mit is nem tudtam eldönteni, egy várfalat meg egy zöld sövényt. Amikor közelebb mentünk rájöttünk ez egy EP választási kampányba tartozó „eszköz”. Feltűnőnek feltűnő, meg kell hagyni. Egy hét múlva megint arra jártam, s ránéztem: csodák csodája elvállt egymástól a várfal és a sövény. Most már így néz ki

másfél perc

A múlt héten Pesten jártam. Ott is látszik ám az EP kampány előszele. Valami hasonló építmények náluk is vannak, de sajna még nem sikerült lefényképezni őket.
Annál inkább a metróban, utcákon látható alábbiakat (sajna a második nem saját fénykép, nagyon elmosódott lett, a forrás www.mdf.hu):