Gondolom többünk számára léteznek olyan kérdések amelyek nem hagyják nyugodni, fel fel merülnek, néha eltűnnek, aztán a legváratlanabb helyzetben megint feltűnnek, de igazából sosem oldódnak meg. Mostanság jutott megint eszembe a modernizációs vitát olvasva, egy régen egyetemista koromban felvetett probléma, amely azt tárgyalta, hogyan is közelítünk meg tudományosan egy kérdést, mennyire fontos, az, hogy mi a hátterünk, mennyire/mikor kell egy szakértőnek, tudósnak, tanárnak, semlegesnek lenni. A kérdés egyik gyakorlati megoldása a következőképpen hangzott Brüsszelben: mindig el szoktam mondani röviden a hátteremet, hogy ne higgye senki, titkolni akarok valamit, és elmondom a kiindulópontjaimat is, így senkinek sem árulok zsákbamacskát. Párizsban ugyanennek a kérdésnek egy hasonló megoldása volt, amely szerint: tudom, hogy nem vagyok semleges hiszen a társadalomban élek, de igyekszem számot vetni önmagam elfogultságával, és távolságot tartanom kutatásom tárgyával szemben.

Vannak olyan szövegek, amelyek olvastatják magukat, amelyeket azért olvasunk szeretettel mert szépen írták.

És vannak olyan szövegek amelyek áttételesen az EU-ról is szólnak, illetve az Unió jövőjéről való gondolkodást is segítik.

Az az igazán szerencsés helyzet amikor az előbbi három egy helyen találkozik. Számomra ilyenek Fernand Braudel Franciaország identitása című kötetei. A társadalommal foglalkozóknak nem kell magyarázni kiről is van szó, a XX. század egyik legjelentősebb francia történésze, az iskolateremtő, az angolszász irodalmakban is sűrűn idézett, stb. stb.stb. A könyv magyarul is megjelent, ebből idéznék néhány az előbbi dilemmákra rímelő passzust: „Egyszer és mindenkorra leszögezem: ugyanazzal a sokat követelő és bonyolult szenvedéllyel szeretem Franciaországot, mint Jules Michelet. Nem különböztetem meg erényeit és hibáit, és azt sem, amit szeretek és amit nem könnyen fogadok el belőle. A szenvedély azonban alig játszik majd szerepet ennek a műnek a lapjain. Gondosan távol fogom tartani. Lehet, hogy megtréfál
majd, meglepetésszerűen rám tör, még ha szoros felügyelet alatt tartom is. De menet közben jelezni fogom esetleges gyengeségeimet. Mert eltökélt szándékom, hogy úgy beszéljek Franciaországról, mintha egy másik országról, egy másik hazáról, egy másik nemzetről lenne szó. (…) Ugyanúgy a mai Franciaország területe, a ’hexagon’ sem az egyetlen mérce, amelyre hivatkoznunk kell; vannak mögötte kisebb egységek – régiók, tartományok, vidékek -, amelyek sokáig megőrizték, és még ma is őriznek bizonyos autonómiát; és fölötte ott van Európa, Európa fölött pedig a világ. (…) Egy nemzet csak akkor létezhet, ha vég nélkül keresi önmagát, ha saját logikus fejlődésének iránya szerint folyamatosan változik, ha szüntelenül leméri magát másokon, ha a legjobbal, önmaga lényegével azonosul…”

Szóval mi is lenne az erdélyi magyar értelmiség, politikum, stb. felelőssége? Illetve létezik egyáltalán egy erdélyi magyar elit? Vagy székelyföldi magyar elit, bánsági magyar elit, partiumi magyar elit, kolozsvári magyar elit van?

When Natsuru as a guy is ordered to sleep with Shizuku
christina aguilera weight loss CAM Software for Fashion Designers

Elküldve: 2008. január 14., 22:12-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.