Karosszékben ülni, jó zenét hallgatni, világ dolgairól elmélkedni – értelmiségi vágyálom kinél kinél másképp nyilvánul meg. Fenyőfa illat, meleg tea, nyugalom és csend, valamint most éppen Lavoine zenéje már akár meg is közelíti ezt az állapotot.
Ez az év vége talán azért volt érdekes, mert beértek a mondatok, a szavak. Hogy milyen mondatok? Hát amikkel az ember néha találkozik, megragadnak, csak éppen nem tudja mire valók. Sok jó szöveget olvastam mostanság. Nemcsak az EU-ról. És nem azért voltak jók mert azt mondták ami nekem kedves, hanem azért mert gondolkodásra, tovább gondolásra késztettek. Legutóbb „transindexes” Kelemen Attila írásáról ugrott be egy-két dolog s késztetett ma este írni. Talán nem is mondat maradt meg bennem, hanem a markáns vélemény. Délelőtt éppen egy nemzetközi gazdaságtan kérdéseit boncolgató könyvet olvasgatva jutott eszembe, mennyire kerülik a szerzők annak kimondását, hogy a gazdasági protekcionizmus, ami bizonyos területeken az EU-ban megnyilvánul, és amelyet egy mai közszereplő, vagy egy nem-EUs startból elátkoz a szabad világkereskedelem nevében, ez a protekcionizmus esetenként igenis az uniós állampolgárt, uniós kereskedőt védi. És nem kellene szégyellni ezt.

Igen olyanokra is szükségünk van akik egyértelműen, konzekvensen képviselik a maguk véleményét, még akkor is/sőt talán akkor fokozottabban, ha nem értünk egyet velük. Attila azt írja: „nem hiszem az igazságból többet birtokolnánk mint egyet a számtalan lehetséges interpretáció közül”. Számomra ebben a mondatban van a 1990 utáni időszakunk lényege. Meg kell szoknunk azt, hogy nincs egyetlen egy ember aki birtokolja az igazságot. Ugye, ha egy fenyőfát megnézünk, akkor minden oldalról másképp néz ki, de ez nem jelenti azt, hogy nem kedvelhetjük más más oldalról nézve őt, és azt sem jelenti, hogy ha egy olyannal találkozunk, akinek nem szimpatikus, udvariasan elfordítjuk fejünket és azt mondjuk, hát igen akár csúnya is lehet.

Felnőttünk oda, mi erdélyi magyar társadalom, hogy önállóan tudjunk gondolkozni és nem fogadjuk el gondolkodás nélkül a készen kapott, előmelegített ideológiákat. S nekünk is kell véleményünk legyen az Unió jövőjéről, a mi jövönkről.

Egy kedves uniós ismerősöm arról beszélt egy kávé mellett a tegnap, hogy mennyire érződik náluk a félelem a vitától, az újításoktól, a politikailag inkorrekt dolgok kimondásától. Az, hogy politikailag mi korrekt és mi inkorrekt, azokat is mi magunk fogalmaztuk, építettük meg. A tabukat érdemes döntögetni, azért, hogy szabadon tudjunk gondolkozni magunkról, jövőnkről, arról mi lesz a MI Európánkkal negyven év múlva.

A XIX. század nagy matematikusa/fizikusa Henri Poincaré azt mondja egyik ünnepi alkalommal és idézi ezt egyik Brüsszeli egyetem ma is: „a gondolat sosem szabad alávesse magát sem egy dogmának, sem egy pártnak, sem egy szenvedélynek, sem egy érdeknek, sem egy előítéletnek, sem semminek….

was unknown then
rob kardashian weight loss Michigan Weddings Suit Every Taste and Budget

Elküldve: 2007. december 27., 21:34-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.