Sarkozy, a címzetes kanonok!
Ahhoz, hogy az Európai Unió jövőjéről tudjunk „álmodozni”, ismernünk kell múltját és jelenét is. Az sem árt, és nemcsak ez esetben, ha van egy két olyan tagállama, amelyet ha nem is úgy mint a saját országunkat, de a turista élményeinknél jobban ismerünk. Gondolom, sokunknak van ilyen országa, nekem az egyik Franciaország. A ma reggel RFI-ben bemondott hír hallatán jutott eszembe mennyire bonyolult, szimbólumokkal teli Franciaország és a vallás, Franciaország és a Vatikán viszonya.
1852 januárjában Napóleon az Alkotmány kihirdetésekor azt mondja, hogy „ötven éve a napoleóni törvénykönyv/kód szabályozza az állampolgárok egymás közötti érdekeit, a Konkordátum szabályozza az Állam és az Egyház viszonyát”. A 2007-es francia alkotmány első cikkelye szerint „Franciaország egy oszthatatlan, laikus, demokratikus és szociális állam. Biztosítja állampolgárai törvény előtti egyenlőségét nem megkülönböztetve származás, faj vagy vallás szerint. Tiszteletben tart minden hitet.”
Ennek a Franciaországnak az államelnöke csütörtökön, december 20-án, Vatikánba látogat, hogy elfogadja a lateráni Szent-János Bazilikának címzetes kanonok titulusát. Ez a cím 1604, azaz IV.Henrik óta minden francia államfőnek „jár”, ámde a cím átvételét szolgáló látogatásokat csak 1957-től vezették be. De nemcsak a címet adományozták IV. Henriknek, hanem azóta minden évben misét mondanak Franciaországért. A Le Monde szerint az ötödik köztársaság három államfője ment átvenni a címet: de Gaulle, Valéry Giscard d’Estaing, Jacques Chirac, mindhárman, annak a szellemi vonulatnak a képviselői amelyikbe Sarkozy is tartozik.
Egy olyan francia államelnök megy most egy német származású pápával találkozni, aki profin építette politikai karrierjét, aki profin kezeli imaget, aki nem félt politikailag inkorrekt mondatokat mondani a kampányban, akinek karizmája elvitathatatlan. Sarkozy és az egyház viszonyát a következők is árnyalják, jellemzik: egy elnök aki könyvet irt A Köztársaság, a vallások, a remény címmel; katolikus kultúrájú, de nem rendszeresen templomba járó államelnök; a pápa aki üdvözölte Sarkozy elnökválasztási győzelmét, akire a katolikus hívek nagy része szavazott; a francia kormányban katolikus személyiségek vannak, az egyik miniszter kabinetjében egy papot is alkalmaztak; és még sorolhatnánk tovább.
2007 áprilisában a francia katolikus napilap által (La Croix) közölt interjújában Sarkozy azt nyilatkozta: „Védem a laicizmust, amely a Köztársaság egyik alappillére. De a laicizmus nem jelenti a harcot a vallások ellen. A vallási érzület annyira fontos, hogy mindenki számára biztosítanunk kell ennek megélését, megvallását és gyermekeinek való továbbadását. Felszólalok a laicizmus szektáns módon való felfogása ellen. A laicizmus egy nyitási elv, nem egy bezárási. A laicizmus előtt minden honfitársunk egyenlő. Azok is akik hisznek az égben és azok is akik nem hisznek benne. A laicizmus, az Állam semlegessége. Ami nem jelent érdektelenséget. Az Államnak nincs vallási meggyőződése, de biztosítja mindenki számára a meggyőződésének kifejezését”. A választási kampány kapcsán ugyancsak a La Croix újságírójának mondta: „Azt próbálom magyarázni, hogy a Köztársaság a mulandónak, az időbelinek szól, a vallás a szellemi kérdéseknek. Nincs ellentét a kettő között. Alapjában mi egy férfi vagy nő aki hisz? Egy férfi vagy nő aki reménykedik. Nem látom miért lenne a remény érzés ellentétes a köztársasági érzéssel. Ha a negyedeinkben, többet beszélnénk az élet értelméről, elmondanánk a fiataloknak, hogy az élet egyedi, törékeny, nem egy fogyasztói jószág mint a többiek, talán kevesebb erőszak lenne”.
What Is Pret a Porter
snooki weight loss Can A Network Marketing Business REALLY Be Run Exclusively Online
christina aguilera weight lossSNL On Joseph A Bank Suits
2007. december 20., 12:29
Egy megjegyzés: Sarkozynek a La Croix-ból idézett utolsó mondatában a “negyedek” és az “erőszak” társítása (egyértelmű utalás arra, hogy véletlenül sem a párizsi belvárosi kerületekre (arrondissement) gondol, hanem a franciaországi közbeszédben a 2005-ös külvárosi zendülések óta a “quartier sensible”, “populaire” és egyéb eufemizmusokkal jelölt, zömében észak-afrikai arab, fekete-afrikai, karibi, stb. eredetű bevándorlók, illetve első generációs franciák lakta elővárosokra, külvárosokra (banlieue). Sarkozy “címzetes kanonok” – igaz, nem az elnökválasztási kampány idején, hanem korábban, még belügyminiszterként – “nem félt” a következő “politikailag inkorrekt” megjegyzésekkel illetni őket: 1. “racaille” (söpredék), amitől 2. „Kärcher”-el egy német márkájú fertőtlenítő-, féregtelenítő- és tisztítószerrel kell megszabadítani a banlieue-ket. Ez azért nem az élet törékenységéről szóló ökumenikus hittanóra, hanem gyűlöletpropaganda, amiből azért bőven maradt még az elnökválasztási kampány idejére, is, nem véletlenül sikerült neki átcsábítania a hagyományosan Le Pen-re szavazók töbségét.
2007. december 20., 12:34
Valami átalakul Európában. Orbán Viktor is jelezte legutóbb Tusnádon. Már nem annyira a jobb-bal polaritása a fontos. Hanem egy új értékrend van születőben. Visszatérni a keresztény gyökereinkhez. Ez különösen Franciaországban nem lesz egyszerű. Például Grenobleban, a szinte tíz darab belvárosi templomban, vasárnap csak egyben van mise. Abba is lengyel és egyébb Kelet-Európai diákok meg kínai, néger diákok járnak. Ezzel ellentétben ne feledjük Taize-t, Európa egyik legnagyobb ökomenikus keresztény centruma (százezer fiatalt megmozgató) szintén Franciaországban van.
2007. december 20., 16:57
cigo:
A politikai korrektséggel nem kéne átesni a ló túlsó oldalára. Akik elkezdenek tömegesen autókat felgyújtani, azok szerintem is a „söpredék” (másutt csőcseléknek fordították) kategóriába tartoznak. Függetlenül attól, hogy melyik negyedben laknak és milyen származásúak. Az okuk se elfogadható, hogy a rendőrség elől menekülő (!) fiatalokat megütötte az áram vagy (idén) autóbaleset történt velük.
Hangsúlyozom: az ilyen tetteket elkövetőkről van szó, származástól függetlenül. Amikor szükséges, nevén kell nevezni a dolgokat. Sarkozy „nem félt” ezt megtenni. Nagyon helyesen.
2007. december 20., 23:56
Ksz,
nyilván valami átalakul, hiszen a szintén címzetes kanonok Chirac kőkeményen kiállt a vallási jelképek iskolákból való eltávolítása mellett és Sarkozy interjúrészletei sincsenek ellentétben a kemény szekularizációval. (bár aki hisz Orbán Viktor filozófusi elhivatottságában, az nyilván nem fogja felismerni a politkus finom distinkcióit).
Amúgy a Code Napoleon simán törvénykönyv, latin codex, codicis, a szótő cod, kódról nincs szó.
2007. december 21., 22:04
Hát azért a francia állam laicitása (semlegessége) is megérne egy misét. (Apropó IV. Henrik.
) A laicitás valóban összefér a polgárok vallásosságával, s nem kárhoztatja őket ateizmusra, agnoszticizmusra. De éppen azért, mert az állam semleges, megengedő kell legyen a polgárok által szabadon választott hitekkel szemben. Az Amerikai Egyesült Államok egy laikus állam (legalábbis ilyennek álmodták megalapítói), bár még a dollárra is Isten neve van írva. Alkotmányának első, 1791-ből származó módosítása a következőképpen kezdődik: “A Kongresszus nem alkothat olyan törvényt, amely vallást alapít vagy vallás szabad gyakorlását tiltja …” Az állami iskolákban megjelenő, szemmel látható vallási szimbólumokra vonatkozó francia tiltó rendelkezés, amely a moszlim lányok által viselt fejkendőt vette célba (noha a hatálya kiterjedt az összes vallás hivalkodó szimbólumaira, például a feltűnő keresztre, a zsidó kapedlire és másokra is), egyértelműen képviseli a kérdésre irányuló francia felfogást. Kicsi kereszt igen, fejkendő nem.
2007. december 23., 11:33
Személy szerint én minden olyan – mégoly óvatos – próbálkozást rokonszenvesnek tartok, amely a francia felvilágosodásban gyökerező hagyomány valamiféle “pályamódosítását” jelzi. Sarkozy úr bizonyára nem fog szembemenni a laicitás elvével (erre köztársasági elnökként esélye sincs, de valszeg akarata sem), ám úgy tűnik, legalábbis retorikai szinten árnyalná ezt a dogmatikussá és életszerűtlenné vált elképzelést, az állam, társadalom, egyház, vallás “megengedőbb” és “barátságosabb” alapokra helyezésével. Ami, valljuk be, a Francia Köztársaság elnöke részéről valóban merész és dícséretes vállalkozás – kérdés, mennyire őszinte.
Ami a PC-beszédet meg a racaille-t illeti: a söpredék akkor is söpredék, ha finomkodva másként nevezzük. Mit lehet tenni, nagy nemzet, nagy a csőcseléke.