Értelmiségiek csoportja
A múlt nap valami előadást készítettem elő, franciául és angolul volt meg ugyanaz az EU-s anyag. Felváltva használtam őket, amikor nem voltam biztos abban, hogyan is kell a francia szót lefordítani, melyik értelmét kell használni, akkor megnéztem az angolt. Hozzá kell tennem a francia nyelvtudásom, toronymagasan veri az angolomat, ahogy uniósul mondják az első nyelvem a francia, a második lészen az angol. Egyszer csak azon vettem észre magam, meg nem tudnám mondani éppen milyen nyelven olvastam az illető anyagot, de szorgalmasan írtam az előadást magyarul…
Nem csoda tehát, hogy kellően kíváncsian olvastam azt az EU-s hirt amely az Értelmiségiek csoportja a kultúrák közötti párbeszédhez javaslatairól szólt. Már eleve az elnevezés értelmiségiek csoportja is izgalmas, de ha megnézzük a résztvevők listáját akkor sok ismerős névvel találkozhatunk: Amin Maalouf iró (elnök), Jutta Limbach a Goethe intézet igazgatója, Sandra Pralong kommunikációs szakértő, Simonetta Agnello Hornby iró, David Green az Európai Nemzeti Kulturális Intézetek elnöke, Eduardo Lourenco filozófus, Jacques de Decker iró, a belgiumi Francia nyelvi és irodalmi Királyi Akadémia állandó titkára, Jan Sokol filózofus, Jens Christian Groendahl iró, Tahar Ben Jelloun iró.
Az alig 29 oldalas jelentés egy sor fontos kérdéssel indít: „Hogyan lehet elérni, hogy a különböző népek harmonikusan éljenek együtt? Hogyan lehet megértetni velük a közös sorsot és az együvé tartozást? Meg kell-e fogalmazni az európai identitást? Vajon az összehangolhatja az összes különbséget? Magába tud ez az identitás olvasztani nem európai eredetű elemeket is? A különböző kultúrák tiszteletben tartása összehangolható-e az alapvető értékek tiszteletben tartásával?”.
Vérmérséklettől függ ki mit talál fontosnak ebből a dokumentumból, és helytől mit lehet felsorolni. Én a következőket ragadnám ki a megfogalmazott alapelvek közül:”
Ha a legtöbb európai nemzet a saját nyelvi identitásának alapjára építkezett, az Európai Unió csak a nyelvi sokszínűségére építhet. Ez véleményünk szerint különösen fontos összetartó erő. Az, hogy az együvé tartozás élménye a nyelvi és kulturális sokszínűségen alapul, rendkívül erős ellenszer a fanatizmus ellen, amely felé oly sokszor tértek le az útról az európai identitás-kinyilvánítások régen és napjainkban.
Európa identitása nem tiszta lap, de nem is előre megírt és kinyomtatott lap. Ezt az oldalt éppen most írják. Létezik egy hallatlanul gazdag, az emberiség történetében kevés hasonlóval büszkélkedhető közös művészi, szellemi, anyagi és erkölcsi örökség, amit egymást követő generációk építettek, és amely megérdemli, hogy megőrizzék, elismerjék és megosszák. Minden európainak – bárhol is éljen, bárhonnan is jöjjön – magáévá kell tudnia tenni ezt az örökséget, sajátjaként elismerni arrogancia nélkül, de jogos büszkeséggel. Mindazonáltal örökségünk nem lezárt katalógus. Minden nemzedék feladata, hogy kivétel nélkül, minden területen gazdagítsa azt az emberek affinitása szerint, azon különböző hatásoktól függően, amelyek manapság a világ minden tájáról érnek bennünket. Azokat, akik Európa részévé válnak – és ezen értjük a bevándorlókat, az új tagállamok állampolgárait, valamint az életet éppen felfedező, különböző országokból jövő fiatal európaiakat – folyamatosan ösztönözni kell ezen a kettős módon: a közös örökség megszerzése, valamint az ahhoz való saját hozzájárulás iránti vágyra.
Az emberi lény méltóságának védelme, fizikai és erkölcsi integritásának megőrzése, természetes környezete leromlásának megakadályozása, a bőrszínhez, valláshoz, nyelvhez, etnikai hovatartozáshoz, nemhez, korhoz, fogyatékossághoz kapcsolódó bármely visszaélés, a megalázás és a hátrányos megkülönböztetés elutasítása – ezek azok az értékek, amelyek tekintetében semmiféle megalkuvásnak nincs helye, bármiféle kulturális egyediség nevében is történjen az.”
És ami szerintem még nagyon fontos, az Értelmiségi csoport hozzáállása a kapott feladathoz, amelyet máshol is figyelembe lehetne venni: “Ezen elvek fényében megpróbáltunk olyan megoldást találni, amely egyszerre becsvágyó, és realista is. Becsvágyó, mivel az elérendő cél nem az „elkerülhetetlen késleltetése”, éppen ellenkezőleg, a nyelvi sokszínűség tartós beemelése az európaiak – polgárok, népek és intézmények – életébe: becsvágyó, mert a megoldásnak a figyelembe vett nyelvek számától függetlenül működnie kell, és azért is, mert nem egyszerűen olyan megoldásról van szó, amely nem hogy nem árt az európai integrációnak, hanem jelentős előrehaladást tesz lehetővé. Megközelítésünk mindeközben realista marad. Vállalkozásunk során folyamatosan észben tartottuk, hogy az elképzeléseinknek semmi értelme, ha nem valóban alkalmazható javaslatokban bontakozik ki. Természetesen az ilyen összetett problémákra nincsenek egyszerű megoldások, de fontos az irány meghatározása.”
The choice is all yours
christina aguilera weight loss Factors That Influence the Design Process
snooki weight lossDating Sites For Plus Size Women