Az EU és Koszovó
A tegnap, miközben a külügyminiszteri találkozót követő sajtótájékoztatót néztem, mind ott motoszkált az agyamban a kérdés: mit is jelent ez a nem-döntés Koszovó ügyében. Erre a kérdésre van egy evidens válasz: az, hogy a 27 tagállam nem tudott megegyezni egy egységes álláspont képviseletében Koszovó ügyében mutatja az Unió „határait”. Mutatja azt, hogy mennyire nehéz egyelőre politikai kérdéseket Uniós szinten kezelni. Ha előrántjuk a szerződéseket, akkor az is világossá válik, egyelőre külpolitikai szinten nem igazán van az Uniónak kompetenciája. Azaz az Unió egyik intézménye sem mondhatta volna a tagállamoknak, ismerjék el Koszovó függetlenségét, vagy nem hozhatott volna jogszabályt ebben az ügyben. A maximum egy nyilatkozat lett volna, de csak akkor, ha minden tagállam elismeri a független Koszovót. Nyilatkozat az végül született, amely mindenről beszél csak elismerésről nem. A „Tanács megjegyzi, hogy a tagállamok a nemzeti gyakorlattal és a nemzetközi joggal összhangban döntenek a Koszovóval való kapcsolatukról”.
Az igazán érdekes kérdés számomra nem is a megfogalmazása a nyilatkozatnak, hanem inkább az, hogy vajon az egész több-e mint a részek összege. Azaz vajon a Bizottság, amelyet sokan az Európai Unió érdekeit kifejező intézménynek tartanak, amely nem tagállami érdekeket, hanem az „egésznek” az érdekeit fejezi ki, mit tesz ebben a helyzetben. Meg lehet-e, elméletileg, fogalmazni, mi az Uniónak az érdeke Koszovóval kapcsolatban?
Természetesen én is tudom, hogy a Bizottság mozgástere nagyon pontosan meg van határozva. De azért az mégis érdekes, hogy Solana kedden abba a Koszovóba látogatott, amelyet egyelőre csak kevés tagállam ismer el és találkozott az el nem ismert Koszóvó államfőjével és miniszterelnökével.
A külügyminiszterek találkozója után kiadott nyilatkozat a Nyugat-Balkán „európai perspektívájáról” beszél. Az EU koszovói jelenlétét tárgyaló honlapok is egyelőre ügyesen megkerülik azt a kérdést mi is Koszovó. Arról azonban beszélnek, hogy az EU koszovói jelenléte, vagy perspektívája, három pillérre épül: egy politikaira http://www.ico-kos.org/english/index.html , egy operatívra http://www.eupt-kosovo.eu/new/index.php és egy gazdaságira http://www.delprn.ec.europa.eu/.
Minden jel egy nagyon óvatos egyensúlyozgatásra utal, a kérdés csak az, mi között. A mozgások ellentétesek: van egy Uniónk, amelynek külpolitikában a szerződések által megszabott mozgástere nagyon kicsi, de külpolitikai ambíciói eléggé nagyok; van 27 tagállamunk, amelyek kormánya különbözőképpen érzékeli a koszovói kérdés súlyát; van egy bonyolult nemzetközi helyzet; és van a vissza visszatérő rémálom a Balkán mind a világháborúk kirobbantója.
Different types of Indian Clothing
miranda lambert weight loss How To Dress Your Body
rob kardashian weight lossSurvive the season in style
2008. február 20., 11:25
Sziasztok!
Az EU-nak jelenleg valóban nincs kompetenciája a kérdésben, a külügyminiszteri találkozó csak egy kísérlet volt arra, hogy legalább egy látszat-egységet demonstráljon a külvilág felé.
A külpolitikai egység még évtizedek kérdése, egy esetleges újabb bővítés esetén még hosszabb idő, vagy sohanapján kiskedden…
2008. február 20., 13:48
Az első világháború egy Szerbiában elkövetett gyilkosság volt a látszólagos oka.
A második világháború kirobantása mely balkáni mozzanattal köthető össze?
A vasárnapi koszovói döntés lenne a III. volágháború okozója? Aligha.
2008. február 20., 14:20
Még egy gondolat a fentiekhez…..
Az a tény, hogy Ciprus nem fogja elismerni a független Koszovót, várható lépés volt az Észak Ciprusi Török Köztársaság helyzetét ismerve.
Az a tény, hogy Spanyolország nem fogja áldását adni egy ily módon létrejött új európai államra, bár annyira nem egyértelmű módon, mint Ciprus esetében, mégis elképzelhető volt a katalán és a baszk helyzet miatt.
Görögország és Bulgária a területén élő albán népesség miatt figyeli némiképp aggódva az eseményeket, ám mi a helyzet Szlovákiával és Romániával?
Ez a két ország léptem nyomon azt hangoztatja, hogy területükön a nemzeti kisebbségi probléma megoldottnak tekinthető, a kisebbségi szervezetek kormánykoalíciók tagjai(vagy azok voltak). Ezek szerint nem kell tartaniuk attól, hogy e közösségek precedensként foghatják fel a koszovói rendezést, hiszen minden problémás kérdés meg van oldva, a kisebbségek elégedettek jelenlegi helyzetükkel.
A külpolitikai döntéshozatal mégis felülbírálta a kirakatdiplomácia érveit – törvényszerű módon.
2008. február 23., 02:37
Egy kicsit jobban figyelve, talán érthető a “van egy bonyolult nemzetközi helyzet; és van a vissza visszatérő rémálom a Balkán mind a világháborúk kirobbantója.”!
Igen. Ez a történés nem Koszovó függetlenségéről szól. Legalább is nem elsődlegesen.
Többféleképp is lehet közelíteni a témához. Az ott élő nép és politika talán győzelemnek éli meg a történteket, hiszen oly sokáig tartó “harc” eredményeként jött létre.
Európa viszont nem tud (?!) mit kezdeni a történtekkel. Nagyon is érintve van “személy szerint is”. Sok Európai országban hosszú évek/évtizedek óta hasonló céllal működő közösségek élnek. Had ne soroljam…
Az USA többféleképp “számol”. Koszovó hálából, meg kényszerűségből is “eladja” jelentős mennyiségű nyersanyagait. Ami azért valjuk be, nem rossz üzlet “demokratikus” észjárással élve.
A másik, talán fontosabb amerikai megközelítése a témának, bár ez nem biztos, hogy “szándékos”, az Iszlámnál egy kis jó pontot szerezni (mivel igencsak kérdéses az a bizonyos szeptember 11-e).
Az adu viszont, szerintem épp az Európai instabilitás!
A politikai, a gazdasági…
Amerika ezzel épp azt játsza, mint Milošević annó (meg mások is a történelem során): Osszd meg és uralkodj!
Persze még számos más “szálka” is található ebben a témában, de nem szándékom blogolni, csak…
2008. február 23., 20:01
Szerintem nem igaz, hogy az EU-nak nincsen kompetenciája ebben a kérdésben. Az EU az egész egykori Jugoszláviát és Albániát is tagjelöltként, vagy reménybeli tagjelöltként kezeli, ráadásul az érintett országokkal határos is. Nem véletlen, hogy Koszovóban az ENSZ misszió helyét EU misszió veszi át, hasonlóan Boszniához.
Azt is óriási tévedésnek tartom, ha valaki szerint ez az ügy nem Koszovó függetlenségéről szól. Hát akkor mi a fenéről? Talán a Koszovóban élő emberek csak amerikai noszogatásra nem akarnak szerbek lenni? Vajon az UCK függetlenségi háborúja nem a függetlenségről szólt? Az egész ügyet nem Koszovó autonómiájának megvonása indította el?
Szerintem az amerikai külpolitikának összesen annyi érdeke van a dologban, hogy legalább Európát biztos hátországának akarja tudni, és mivel az EU nem képes a Balkánon rendet tartani, az orosz diverziós és az egyéb népirtási kísérleteket leállítja, hogy ne legyen nagyobb baj. A koszovói ásványkincsekért folytatott amerikai imperializmus meséje még az iraki olajért folytatott háborúnál szóló meséhez képest is roppant szegényesnek tűnik.
Én nagy hibának tartom, hogy az EU képtelen volt egységes álláspontot kialakítani ebben az ügyben, és az egységesen a szerbek és a koszovóiak elé tárni, de most már nem hiszem, hogy bármelyik EU országnak volnának választási lehetőségei.
2008. február 26., 07:04
Amerikai ismerősöm mesélte hogy az USA a története során bekövetkezett sokkok hatására lett ilyen mint ma. Kezdeti laza szerkezetét az első sokk után (pl. a 1860-as polgárháború) feladták, és kimondták, hogy a szövetségi érdek erősebb mint a tagállami érdek, és a szövetségi törvények előnyt élveznek a tagállamiakkal szemben. A második sokk valószínüleg a Nagy Világválságkor érte őket, amire az volt a gyógyszer, hogy az állam mint megrendelő kell viselkedjen gazdasági visszaesés esetén, de ehhez adókat kell kivessen, hogy legyen miből a beruházni.
Vajon az Eu-ban is ilyen jövendőbeli sokkok után lesz változás?
2008. március 7., 16:59
Sztem a roman nemet le kell valasztani az Unios szintu dontestol, a roman NEM mozgatorugoi nem nyugatrol jonnek, hanem a roman diplomacia egy mesterhuzassal rehabilitalta magat Kelet es az ortodoxia elott
2008. március 8., 12:27
Szia Dániel,
Én jogi kompetenciára gondoltam. Te is? Ha igen akkor hol található meg az szerinted?
2008. március 9., 03:09
Hello Réka – nem tudom, mit értessz pontosan jogi kompetencia alatt. Mivel az Uniót nem tekintik jogi személynek, ezért megszemélyesített aktusra nincsen kompetenciája. De ennek nincsen nagy jelentősége, mivel a nemzetközi jognak nem alkot egy koherens rendszert, és nem rendelkezik minden esetben állandó intézményekkel. Szóval ettől még az Unió cselekvő alanya a nemzetközi jognak.
Ha csak arra a kérdésedre fókuszálunk, hogy több-e az Unió a tagállamok összességénél. Szerintem egyértelműen igen, éppen ezért tudja az ENSZ protektorátus feladatait átvenni Koszovóban mint EU, és ezt nem tudná megtenni (sem legitimációs, sem nemzetközi jogi szempontból) egyetlen tagállama sem. Egyébként az is egyfajta kompetencia, hogy sok, Szerbia számára releváns kapcsolatot jelentő állam egyszerre, összehangoltan ismeri el Koszovót független államként. Igaz, ezt inkább politikai mint jogi kompetenciának nevezném, ha van ennek a kifejezésnek értelme, de mindenképpen jogkövetkezménye van.
Valki Lászlóval kapcsolatban szoktak lenni fenntartásaim, de szerintem Koszovó ügyével kapcsolatban kivételesen értelmes interjú készült vele a Magyar Narancsban, ebben az ügyben osztom a véleményét:
http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=15938
2008. március 19., 14:49
Szia Dániel,
Én amikor “jogi kompetenciát” irtam arra gondoltam, hogy a szerződések mire hatalmazzák fel és mire nem az EU-t, illetve annak különböző intézményeit. Az én olvasatomban ahhoz, hogy jogköre legyen mondjuk a Bizottságnak egy állam elismerésére, ennek a szerződésekben szerepelnie kellene.
2008. március 24., 22:35
Értem és persze szerintem nincsen jogköre a Bizottságnak Koszovó elismerésére. De szerintem a Tanácsnak volna, hiszen az maga is államokból áll. Így értem, hogy az Unió még jogi személyiség nélkül is a nemzetközi jognak. És egyre inkább sajnálatosnak tartom, hogy ez a lépés – többek között Románia ellenkezése miatt – nem történik meg. Szerintem Koszovó stabilizálása teljes mértékben érdeke az EU-nak. A szerb particiós törekvések hosszú távon mindenkinek, így Romániának is sokba fognak kerülni.