Azok közé tartoztam, akik véletlenül éppen akkor nézték a TV5-et, vagy a Euronewst, vagy a CNN-t amikor bejelentették: a kolumbiai hadsereg kiszabadította a gerillák fogságából többek között Ingrid Betancourt. Azok közé tartoztam, akik éppen akkor ültek a tévé előtt, amikor egyenes adásban mutatták a több mint hat évig fogva tartott francia-kolumbiai nő találkozását két gyermekével, családjával. Majd a találkozást Párizsban azokkal, akik egyesületekbe szerveződve hat éven keresztül a köztudatban tartották, élve tartották, ennek a kettős kötődésű asszonynak, politikusnak, fogolynak a képét.

Minden spekuláción, vitán, ellentmondáson túl, amit elfogása, majd a kiszabadításáért való küzdelem, majd a kiszabadítása váltott ki, számomra ezt is jelenti Európa/Franciaország. Társadalmi összefogás, mobilizálás, tüntetések sorozata, amely hat éven keresztül egy kolumbiai és francia asszonyért zajlottak. Azt, ahogyan nem adták fel a reményt. Az, ahogyan a fia, akitől 16 évesen elrabolták az anyját, most 22 évesen találkozott újra a kiszabadított anyukával. Az, ahogyan Ingrid nem felejtette el, hogy a gerillák kezében más foglyok is vannak még és egyenes adásban kérte a francia államfőt, ő se felejtse el a többi „név nélküli foglyot”. Azt, ahogyan ez a fogolyként Párizs tiszteletbeli polgárának kinevezett asszony megköszönte az emberek érte való küzdelmét.

Íme egy 2006-os fotó a párizsi polgármesteri hivatalról.

Európának újra fel kell fedeznie „lelkét”, ha azt akarja jövője legyen ne csak múltja.

Skater boys will pair low top and high top sneakers with the look
christina aguilera weight loss Edge Fashions That Are Clearly Practical Jokes

Elküldve: 2008. július 4., 20:03-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.