Úgy gondolom, minden városnak rengetek arca van, attól függően kivel, mikor, miért, hogyan látogatjuk meg. Párizs más volt pénteken, más volt szombaton, más volt vasárnap. Miután sikeresen átverekedtem magam a fapados reptérről a szállásig, elsétáltam megnézni Ady Gare de l’Est-jét. Péntek délután ilyen volt:

Tovább menve bekeveredtem egy utcába, ahol az tűnt fel csak férfiak vannak, nem látni semerre sem nőket. Feketék és barnák voltak, franciául és más nyelveken beszéltek. Ha a pillantások égettek volna, akkor sistergett volna az eső víz rajtam. Ezzel az utcával párhuzamosan már nők és férfiak, színesek és fehérek, franciák és nem franciák ballagtak vegyesen. A két utat egy sikátor kötötte össze, és ugyanez választotta el. Kérdések sora jutott eszembe, amelyek megválaszolása nem könnyű, de most már lassan időnk sincs rajta sokáig filozofálni. Ilyenek például:
* mennyire identitás képző még a nyelv?
* a vallás, a más országból hozott hagyományok mennyire írják felül a nyelvvel átjött kulturális elemeket? Azaz a francia, holland, német, román, magyar nyelv használata, az azokkal átjött emberi jogok mennyire győzik le a nők alárendeltségét, amelynek néha vallás, néha hagyomány, néha más tényezők az okai. Azaz, mikor látok ebben az utcában nőket is üldögélni és beszélgetni a férfiak mellett?
* de az emberi jogokhoz fűződik egy másik kérdés is. A tavaly nyáron Bécsben álltunk többen is egy női WC előtt. A sorban többek között egy muzulmán nő is volt. Egy tíz perces álldogálás után csatlakozott hozzá még néhány felnőtt nő, és néhány kislány. Vajon miért nem mertek rájuk szólni a többiek? Nem hiszem, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása azt mondaná, hogy engedj be a sorba mindenkit aki eléd akar állni… Többen azt suttogták, nem szólhatunk rájuk, hiszen akkor idegengyűlölőnek számítunk majd.

Párizs a Pompidou is:

Párizsban a szabadság ezt is jelenti:

És Párizs, meg a francia vasút jelenti az is, hogy reggelizni Párizsban, Louvret nézni délben és délután megállapítani azért Brüsszel is változik, lehetséges. Átépítették a metró aluljárót Brüsszelben:

Ezzel a vakáció nekem véget ért, megérkeztem Brüsszelbe:

Nem hiszem, hogy szabad odajutnunk, hogy azért féljünk megszólalni nehogy politikailag inkorrekt dolgokat mondjunk, nehogy véletlenül a mi kultúránkban helyén való szavakkal másokat sértsünk meg. A másság elfogadása nemcsak azt jelenti, nekem el kell fogadnom a másikat, hanem a másiknak is engemet. Tudom, a mértéket nagyon nehéz megtalálni. Tudom, néha vékony fonalon egyensúlyozik az ember. Tudom, könnyebb úgy tenni ezek a kérdések nem léteznek. De hiszem, a lehajtott fej, a félelem, az önmagunk kultúrájának megtagadása, a valós kommunikáció hiánya és az ezekből fakadó frusztráltság sem a mi, sem a körülöttünk lévők, de gyermekeink életét sem teszi élhetőbbé.

bust and hips
quick weight loss Coach Is Not Fashionable Enough For Your Portfolio

Elküldve: 2008. augusztus 25., 18:47-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.