EUtópia?
Éppen kedvenc rádiómat hallgattam öltözés közben, amikor az eutanáziáról szólva azt mondta a riporter: „és természetesen erről Romániában nem folyt vita”. Hosszabb ideje rendszeresen olyan társaságban találom magam, ahol szomorúan megállapítjuk, hogy hát ebben az országban, ebben a magyar közösségben nincs vita. Utána pedig, néhány kivételtől eltekintve, nem történik semmi. No senki se értsen félre, mi olyan izgalmas vitákra gondoltunk, amikor egymással egyet nem értő emberek szabadon vitáznak, nem tépik ki egymás haját, nem borítják egymásra az asztalt, és a vita végén még meg is isznak egy teát egymással. Vagy nincs véleményünk, vagy nem merjük vállalni, állapítottuk meg a jó múltkoriban, és nem is tudom melyik a szomorúbb. Aztán eszembe jutott az, amit a legutóbbi bejegyzésemre reagálva írtak: ki is bonthatnád az általad felsorolt témákat. A két egymástól különálló esemény most arra sarkalt hogy megpróbáljam, az egyik felvetett témát picikét boncolgatni.
Az első általam európai választási kampányban tárgyalandó témának minősített kérdés a következő volt: Meg kellene mutatni az Európaiaknak Európát. Hogy mit is értettem ezalatt? Alapvetően azt, hogy tudatosítanunk kellene magunkban, hogy mi egy nagyobb valaminek is részei vagyunk. Ugye ehhez már csak a „valamit” kellene körülírnunk. Ott kellene elkezdenünk, hogy feltérképezzük milyen közös elemek vannak ebben a térségben, és azokat egymásnak megmutatnunk. Ezt Uniós szinten kell elvégezni. Azért is mert én nem feltétlenül abban hiszek, hogy most hirtelen mindannyian ahelyett, hogy magyarok, románok, írek, vagy franciák lennénk, európaiak kellene legyünk. Úgy gondolom lehetünk nyugodtan németek, olaszok, vagy spanyolok, miközben arra is büszkék vagyunk, hogy térségileg az Unióhoz tartozunk. De azért is, mert egy nemzetállamtól, vagy általában egy államtól azt reálisan mégsem várhatjuk el, hogy amellett kardoskodjon, hogy az emberek/cégek lojalitása ne kizárólag saját maga felé, hanem az Unió felé is irányuljon. Zárójelben jegyzem meg, a közös vonás nem azt jelenti, hogy minden emberben, minden országban, minden területben aki az Unióba tartozik megvan. Csupáncsak annyit jelent, vannak területek, ahol megvannak, emberek akikben megvannak ezek a vonások, illetve abban az esetben amikor nincs meg, a mi saját X identitásunk megkönnyíti a megértését.
S hogy milyen közös vonásaink is lehetnének? Hát például: keresztény örökség; laicizmus; latin ábécé; klasszikus zene; művészeti áramlatok; írok, költők akikről országtól függetlenül hallottunk; várak, kastélyok, hidak, vizek, tengerek; zenészek; operák; színdarabok; mozi, filmek; népmesék hasonló motívumai; borok, sörök, pálinkák; kávéházasdi; értelmiség léte…
apart from the fact that the DTS track sounded slightly louder
quick weight loss What happens when a commercial loan is called
snooki weight lossHow to Tie a Bow Tie
2009. február 11., 13:55
Nem is tudom… Szerintem amiket felsorolsz, azok az úgynevezett “európai értékek” témába tartoznak. Európát nem feltétlen lehet az EU-val azonosítani. Sőt… Szerintem a szerbek legalább annyira Európa, mint a Szlovénok. Sőt, Isztambul is európai város. Meg kicsit Oroszország nélkül sem tudom értelmezni Európát.
Az EU értékei nem azonosak Európa értékeivel. Meg a történelme is rövidebb
A “common” témákra vonatkozóan pedig van egy rakás EU-s támogatás, ahol kifejezetten sok pénzt adnak hosszú évek óta a kicsit ideológikus alapú elemzésekre. Azaz nem a téma a lényeg, hanem, hogy kimutasd, mennyire sok közös vonást fedezel fel.
Európa sokszínű, dinamikus, szabad, ironikus. Ahogy azt Cerny az Entropában megalkotta.
Az EU egységesít, statikusságot vár el, bürokratikus és nagyon nincs se humora, se iróniája. Lásd az Entropa brüsszeli fogadtatását, különös tekintettel az EU-s arcok kispolgári pukkadozására, amit a hírekben is szépen megfigyelhettünk.
Szerintem arra kéne egy projekt, hogy az EU legyen európai
2009. február 15., 13:24
Csakhogy az EU, azokból a tagállamokból áll, akiknek ezek az értékeik. Az Uniónak többé/mássá kellene vállnia mint egy statikus, büroktratikus, humor nélküli valami. Pontosan az a szép ebben a térségben, amit te mondasz “sokszínű, dinamikus, szabad, ironikus”. Ha azt mondod, hogy kellene egy projekt arra, hogy az EU legyen európai, akkor jó lenne ha elmondanád azt, hogy most mi is az EU
2009. február 18., 20:06
Hááát, eggen… Csakhogy mint írtam is, az EU-nak sokkal kevesebb tagállama van, mint ahány európai ország. Szóval enyhe túlzás az európai értékeket az EU értékeiként beazonosítani.
Az EU valójában kicsit sem több, mint ami az elsődleges meg a másodlagos közösségi jogban szerepel. Pont ez a baj vele és ettől gyanúsan ideológikus, amikor EU-s common izékről kezdünk beszélni.
Olyan ez, mintha valaki a szabad akaratot az EU-tól eredőnek nevezné csak azért, mert az Európai Közösségek elsődleges jogában a “szabadságok” kiemelten fontosak
2009. február 19., 19:26
Csak abban az esetben, hogy ha az EU csak az marad ami az elsődleges meg másodlagos közösségi jogban szerepel, akkor nagy bajok lesznek ám
. Illetve lehet talán akkor lesznek igazán gondok, ha nem tudják/tudjuk/tudjátok elmagyarázni azt, hogy a sok sok jogi nyelven megalkotott szabályozás a gyakorlatban mit is fed. S lám ismét eszembe jutott a csokoládé. Nem akarok gonosz lenni, de a scájci csokinak, amit éppen most kaptam, teljesen olyan íze van, mint a milkának.
Ha veszek három darab európai fővárost abban vannak közös dolgok, és ez nem ideológia kérdése. Például mondjuk a turistajegyek, meg a turistabuszok
2009. február 24., 20:52
Nos, milyen igazatok van, s még egy bibi is van.
Az erdélyi embernek mi az Unió, s milyen erdélyinek mi ? Ez a kérdés. Kegyetlenre fordítva, a másodrangú szolgasorsú erdélyiről beszélünk, vagy az olyan autó-nepper erdélyiről, aki ugyan nem szolgasorsú de nem is adófizető tudattal rendelkező euró-polgár, vagy netán a hétköznapjait tengető értelmiségiről, aki már nem is az, mert már kirugták ezen statuszt adó állásáből még 2000 előtt s akkor várja a nyugdíjazást, vagy sikerült valamilyen könyöradomány-hivatali állásban elrejtőznie s hallgania kell mert hanem repül.
S akkor kérdezitek, hogy nincs vita.
Ki vitázzon ?
Ki tartja el másnap, ha az egyetemen nem politizálhat, de még csak nem is vitázhat mert repül.
Saját egzisztenciája nincs, mint polgár, tehát hallgat,
aki beszélhetne mert egzisztenciája megvan, nem “irástudó”, tehát nem beszél s nem vitázik.
A nagyszámok törvenyei mentén, ezen kizáró kategóriák miatt gyakorlatilag ezreket húzok ki a vitáz-hatók listájáról.
S még nem beszéltem a régi reflexekről, a zsigeri félelmekről stb., stb.
S akkor milyen közbeszédet teremthetünk, kinek miről, s hát Európáról?
2009. február 24., 22:58
A tagállamok politikai elitje elég gyakran pont az EU ellenében igyekszik profilíroznia magát… Hogy ez az “EU előírása”, “mi a fenét akar tőlünk az Unió”, a “brüsszeli bürokraták”. Ebben vesz részt a sajtó is.
Brüsszel nem nagyon tud kommunikálni közvetlenül az állampoolgárokkal és vállalkozásokkal – ebben a tagállamokra, a nemzeti sajtóra és intézményekre van utalva.